Maczák János művészi pályája az 1970-es években a legkiválóbb magyar zenei együttesekben, zenekarokban kezdődött. Hosszú évekig játszott az ország akkor legmeghatározóbb zenekaraiban: először a Magyar Állami Operaházban, majd a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekarában, valamint aktív tagja volt a Simon Albert vezetése alatt működő Új Zenei Stúdiónak. A 80-as évek közepétől érdeklődése középpontjába elsősorban a szólista karrier valamint a kamarazenélés lépett. Mellette jelentős helyett kapott a tanítás – a kecskeméti Zeneművészeti Szakközépiskola fúvós tanszakán tanszakvezető tanár, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti karán tanszékvezető docens. Tanítványai között jelentős számban játszanak hazai és nyugat-európai zenekarokban, néhányan komoly szólista karriert futottak be. Szólistaként számos hazai, európai és amerikai városban koncertezett, neves fesztiválok, szemináriumok meghívott előadója (Budapesti Zenei Hetek, Szombathelyi Bartók Szeminárium, Budapesti Tavaszi Fesztivál, Kortárs Művészeti Fórum- Budapest, Korunk Zenéje-Budapest, Vántus Napok-Szeged.) Kamarazenei partnerei között kiváló magyar és külföldi előadók szerepelnek. Repertoárja igen gazdag, számtalan kortárs darab bemutatója fűződik a nevéhez.

 

A magyar kortárs zenéért tett munkája elismeréseként 1975-ben, 1984-ben, 1998-ban és 2008-ban Artisjus-díjban részesült. 1996-ban megkapta Kecskemét művészeti díját, a Katona József-díjat. 1991-ben és 2017-ben rektori dicséretben részesült a tanítás terén végzett munkájáért, valamint 2005-ben és 2006-ban kiváló oktató díjat kapott. 2006-ban Weiner Leó-díjban részesült. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2014-ben Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettel tüntette ki.