Kovács Béla 1937. május 1-jén született Tatabányán. Kilenc évesen iratkozott be a helyi zeneiskolába először zongora, majd klarinét szakra. Tizennégy éves korában felvételt nyert a budapesti Zeneakadémiára a különleges tehetségek osztályába. 1956-ban, mindössze tizenkilenc évesen szerződtette a Magyar Állami Operaház, valamint a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara szólóklarinétosként. 1975-ben felkérést kapott a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klarinét professzori állásának betöltésére. 1989-ben elnyerte a grazi Universität für Musik professzori pályázatát, majd szintén ez évben a Professor Emeritus címet. 2004-ben vendégprofesszori meghívást kapott az udinei Conservatorio di Musicától. 2009-ben megkapta a Professor Emeritus címet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is, majd 2011-ben a Nemzetközi Klarinét Szövetség is tiszteletbeli tagjává választja. Kitüntetései: Liszt Ferenc-díj (1964), Érdemes művész (1972), Kiváló művész (1978), Kossuth-díj (1988) és Bartók-Pásztory díj (2002).

 

„Hivatásomnak köszönhetően bejártam a világ számos országát, városát, valamint hangversenytermeit, rádió-, és hanglemez stúdióit. Szólistaként, különböző kamaraegyüttesek tagjaként, zenekari turnék során, vagy zenei versenyek zsűrijében sok kitűnő hazai és külföldi művésszel ismerkedtem meg, muzsikáltam együtt és kötöttem máig tartó barátságot. Előadóművészi és tanári hitvallásomban a bartóki útmutatást tartom a legfontosabbnak: »csak tiszta forrásból.« Hobbim a zongorázás, komponálás, könnyűzene, jazz, szörfözés az interneten, sportesemények és a természet szeretete és csodálata.”